Mi vestido azul- Az én kék ruhám
És én várni fogok rád,
És nem leszek kifestve,
Tudom, hogy nagyon szereted, amikor természetes vagyok.
És annyira pontosan fogok érkezni,
Nem akarok több időt vesztegetni.
Minden másodperc amit késel, egy elszalasztott csók.
A kék ruhámat veszem majd fel,
Amit a legjobban szeretsz.
Kiengedem a hajamat, hogy
Játsszon vele a szél.
És a mi örök sarkunkon a levegő illatozik
Hiszen minden ablakból a szerelem bukkan elő.
Refr. De nem jött el, ő, nem érkezik meg soha,
És a kék ruhám összegyűrődött.
Ez a sarok már nem az én sarkom,
És ez a szerelem már nem az én szerelmem.
De nem jött el, ő, nem érkezik meg soha,
És soha nem tudom meg mi történt vele,
Halkan sírdogáltam,
És a szív elhagyott.
És itt hagytál a sarkon,
És annyira elveszett lettem.
Ott repülnek az álmaim, egy vég nélküli utcában.
És leveszem a ruhám, amit annyira szeretsz
Teljesen meztelennek érzem magam,
Most már semmim sincsen.
|